A Nike hiressé vált szlogenje. Bárki is volt aki kitalálta, különösen büszke lehet magára, hisz mindenhol jelen van, majdnem úgy, ahogy maga Isten! A 80-as években látható volt a hirdetőtáblákon, lökhárítókon, pólókon, tévés hírdetésekben, a buszokon, a metró aluljárókban… mindenhol, ahova csak néztél. Ez a szlogen annyira népszerű volt, hogy az akkori First Lady Nancy Reagan, az önkéntességet népszerűsítette vele. Nemes cél volt olyan embereket kimozdítani a komfort zónából, akik még sosem önkénteskedtek.
Ha a Beszélgetések Istennel sorozat választana egy szlogent, hogy inspirálja az embereket, az a következő lenne:
„Just Be It” – Csak légy az, aki…
az élet a lenni-tenni-birtokolni paradigma szerint működik.
Többségünk fordítva alkalmazza ezt az elvet. Mi a Birtokolni-Tenni-Lenni pozicióból indulunk ki. Azt gondoljuk, valamit birtokolnunk kell, mielőtt elkezdünk cselekedni, hogy aztán lehessünk valamivé. Pl. ha több időm lenne, azt tehetném amit akarok, és boldogabb lehetnék. Ismerősen hangzik? Azt hiszem az ok, amiért fordítva alkalmazzuk, az a jutalmazási rendszer, amit gyerekkorunkban tanítottak: ha megtesszük ezt vagy azt, ilyen vagy olyan jutalmat kapunk. És ha megkapjuk azt az ajándékot, boldogok, elégedettek, vagy olyanok leszünk, amire vágytunk. Más szavakkal „Tedd-Birtokold-Légy”.
Amit a Beszélgetések Istennel üzenni kiván nekünk, akkor is ha semmi mást nem értünk meg, a következő:
Bárkik lehetünk, akik csak szeretnénk, függetlenül attól, hogy mink van, vagy mit teszünk.
Mi lett volna, ha gyerekként egyszerűen azt választottuk volna, hogy boldogok leszünk és szabadok? És csak hagytuk volna, hogy a cselekedeteink és az amit birtoklunk, természetesen következzen ebből az állapotból? „Lenni-Tenni-Birtokolni” „Tenni-Birtokolni-Lenni”, vagy „Birtokolni-Tenni-Lenni” helyett.
Épp erre hív minket a Beszélgetések Istenel. Tudod miért?
Mert amikor azt gondoljuk, hogy „ezt kell tennem”, azért hogy „meg legyen az”, mielőtt „valamivé válhatnék”, csak elodázzuk az örömünket, és valahova a jövőbe helyezzük át. És mivel az öröm a természetes létállapotunk, ezek a gondolatok teljesen szembemennek azzal, ami a lényegünk és amiért itt vagyunk.
Mi értelme van elgondolni, hogy kik és mik akarunk lenni? Az, hogy maga Isten is így működik. Isten egyszerűen és határozottan kijelenti „Vagyok, aki vagyok”, és ezt mi is megtehetjük. Amikor megválasztjuk, hogy mik legyünk, és hogy tetteink és a birtokunkban lévő dolgok természetesen következzenek ebből a létállapotból, úgy élünk, ahogy Isten él.
Ahogy az előző leckében vettük, az elhivatásunk alapján választhatjuk meg a létezésünket, és hangosan kimondjuk, hogy mindenki hallja „Én…vagyok”
Lét-kinyílvánításunkat sűrűbben is váltogathatjuk annak érdekében, hogy gördülékenyebben átjussunk a különböző élethelyzeteken, azaz előre eldönthetjük, hogy az Isteni aspektus mely része legyünk egy adott pillanatban.
A Beszélgetések Istennel 1. könyve azt mondja, hogy Isten mindig Örömteli, Szerető, Elfogadó, Áldásadó és Hálás. Ez Isten Öt Hozzáállása. A 3. könyv hozzáteszi, hogy Isten Korlátlan, Végtelen és Szabad. És mivel mindannyian az Isteni szeretet megnyilvánulásai vagyunk, ezek a jellemzők bennünk is megvannak. Mi is választhatjuk, hogy ezekből a természetes állapotokból indulunk ki, és hagyjuk, hogy eredményként minden amit teszünk és birtoklunk, megjelenjen az életünkben.
