Ezeket a sorokat Húsvétkor írom, amikor itt a Nyugati világban a halálról és a feltámadásról elmélkedünk. Reménykedünk benne, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel, az Egónkkal, és „valami”, vagy „valaki” megmarad belőlünk az Örökkévalóságban.
Dr Buda László pszichiáter szavait idézem a „Mit üzen a lelked?” című könyvéből (Kulcslyuk Kiadó 2016, 143-144.o.)
„Itt kezdődik az önismeret: felismerni, hogy mi minden nem vagy…
- Tudatosítsd, hogy nem vagy azonos a testeddel (elég sok részt el lehet távolítani belőle, még akár az agyadból is, és még mindig önmagad maradsz)
- Tudatosítsd, hogy nem vagy azonos az érzékszervi tapasztalataiddal (ezek a te szubjektív érzékeléseid, akárcsak az álmok vagy a drogos hallucinációk).
- Tudatosítsd, hogy nem vagy azonos az érzelmeiddel (múlékonyak, jönnek-mennek, keresztülhullámzanak rajtad és eltűnnek)
- Tudatosítsd, hogy nem vagy azonos az emlékeiddel és élettörténeteddel (pontatlan, hiányos, eltorzított história, amely ráadásul egyfolytában aktualitását veszti.
- Tudatosítsd, hogy nem vagy azonos a gondolataiddal és meggyőződéseiddel (bármit is gondolsz, képes lehetsz akár az ellenkezőjét is gondolni).
- Tudatosítsd, hogy nem vagy azonos az önképeddel (bármit is gondolsz magadról, az törvényszerűen pontatlan és korlátozott lesz ahhoz képest, aki valójában vagy)
